A telkibányai reformátusok temetési szertartása során alakult ki a híres kopjafás vagy fejfás temetkezés. A fából faragott sírjelek nemcsak míves és méltóságteljes emlékek, de árulkodnak az elhunyt neméről, koráról és családi állapotáról is. A templomot körülvevő temetőben álló fejfák az „oszlopos-rovásos” kopjafák csoportjába tartoznak. Még láthatók az emberi testre utaló arányok is attól függően, hogy a kopjafák kisgyermek, fiatal korú vagy soványabb testalkatú sírhelyét jelölik-e. Díszítései, archaikus évszámjelölései azokra a korokra utalnak, amikor az írásbeliség még nem terjedt el hazánkban, így például a vízszintes bevágások az évtizedeket, a függőleges rovások pedig az egyes éveket jelölve mutatták az elhunyt életkorát. Az ősi halottkultuszra utal a rozettás, forgó rózsához hasonló ornamentika, amely a napisten kőkori eredetű jelképe. Ma már semmilyen kultikus jelentősége nincsen, de mint örökölt hagyomány és megszokott fejfadísz tovább él a telkibányai kopjafákon.
Kopjafás temető
