A telkibányai református templom: A XIV. és a XV. század fordulóján már állhatott az a kőtemplom, amely gótikus stílusban épült és amely a huszita- háborúk idején védelmet nyújthatott a lakosságnak. Ezt a templomot a reformátusok 1570 körül vették birtokukba. Mai alakját a templom úgy nyerte el, hogy 1624-ben szentélyét lebontották és a hajdani gótikus mennyezet helyére sík famennyezetet állítottak fel. A kéthajós gótikus templom négy gótikus ablakkal, középen a hajótérben hatalmas pillérekkel 10x26 méteres teret alkot, nyolcszáz ülőhellyel. Kívül a déli falon egy befalazott csúcsíves kapu nyoma látható, belül egy karzata és előreugró falazott szószéke van, koronáján pelikánnal. Az 1624-es templomfelújítást I. Rákóczi György segítette. A templomban faliképek, domborművek nincsenek. Emléktábla az északi falon 1892- ben készült, amely a régi 1624-ből való másolata. A templom északi falán volt látható az a latin vers, amelyet Királyhelmeci István jegyzett és fordított magyar nyelvre. A templom mennyezetét 1774-ben bemeszelték. A 25 méter magas neogótikus torony a templom nyugati homlokzata elé épült a XIX. században. A templom műemlékjellegű. A 650 kilogrammos harangját a Budapesti Harangművekben készítették 1925-ben. A 250 kilogrammos kisebb harangot László Albert öntötte 1865-ben Kisgejőcön.
Református templom
